2018. március 26., hétfő

Venom film Venom nélkül?

Az elmúlt hetekben szállt szárnyra egy pletyka, miszerint a Venom filmben egészen az utolsó néhány percig nem láthatjuk a címszereplőt. Na most nem egy nagyobb Venomániás közösség tagjaként volt szerencsém megfigyelni a reakciókat és az aggodalmat, amit, mint látszólag kiderült, egy rosszindulatú szóbeszéd váltott ki. Frissen pottyantam vissza a Marvel világába, de már kislánykorom óta oda voltam a fekete kis dögért, aki bár nem olyan elegánsan, mint amennyire most reméljük, de megjelent a Pókember 3-ban. Ott sajnos nem is hagyott kellemes szájízt maga után a film vége. Nem titkolom, már akkor borzasztóan a szívemre tudtam venni egy-egy karakter sorsát.

Visszatérve a 2018-as év Venomjára. Na most a mi kis Edwardunk (Tom Hardy) reagált a rémhírre, amely alapján valamelyest megnyugodhatunk. Ezek szerint nem az utolsó 5 percben láthatjuk az imádott bestiális küllemét a szimbiótával egybefonódva (hanem az utolsó 6-ban, csúnya vicc lenne, nem igaz?). 

Azért nem volt alaptalan hír, s épp ez tehette kissé ijesztővé, súlyosabbá. Valljuk be, sokak csalódtak a korai teaserben, hisz ott se láthattuk a címszereplőt. Illetve a költségvetésre is erősen próbáltak rossz ómenként tekinteni.

Amíg elég nagy hangot adnak a teaser "laposságáról" szóló véleményeknek valljuk be, számtalan easter egget találhatunk benne függetlenül attól, hogy maga Venom nem jelent meg (szemfülesebbek mondjuk két jelenetben is megpillanthatták), ezek pedig mégis csak felkorbácsolhatják azok lelkesedését, akik jártasak a Klyntarunk és szeretett hostja képregény világában. 

Én személy szerint örülök, hogy Venom "kifejlett" külseje titok maradt. Valamennyi trailerben megfigyelhető, hogy a kapósság kedvéért minden izgalmas jelenetet belevágnak a rövidke ízelítőbe, ezzel látjuk a csúcsot, és innentől kezdve lefelé vezet az út. Inkább legyen látszatra "semmitmondóbb" egy teaser és jó a film, mintsem fordítva!

A film megjelenéséig eme bejegyzés írásakor 6 hónap, 9 hét és 14 óra van hátra, ha pedig szeretnéd az élő visszaszámlálást követni, klikk de.

2018. március 25., vasárnap

Főnix a hamvaiból...

Üdv itt, lelkem!

Mit mondhatnék? Szeretek írni, beszélni. Csicseregni mint a madarak. Talán azért vált ez olyan fontossá nekem, mert gyermekkoromban nem volt lehetőségem rá. Nem volt kihez, nem volt miért, vagy miről. Illetve, talán ez utóbbi nem igaz. Nagyon is lett volna, ám a csonka "család" amiben éltem, nem volt vevő a gondolataimra, sem a problémáimra. Így hát megtartottam őket magamnak.

Mostanában sok dolgom van. Építgettem szövevényes kapcsolataim, hogy több mint tíz körömmel kapaszkodhassak a társadalomhoz. Különös... elvégre aligha érzem jól magam ebben a tömegben. Mégis függök tőlük. Valamilyen szinten. Rossz ezt leírni. Érdekes, hogy mégis, pont ezt használtam arra, hogy sikeres lehessek. Hogy boldoguljak a nagy világban. Bábozgatok, maszkokat cserélgetek. Használom azt, azt, ami a leginkább undort kelt bennem, vagy legalábbis keserűséget. S miért tudom ilyen jól? Nos azért, mert igyekeztem megérteni még a világ azon részét, elemét is, ami a legkevésbé sem érdekelt. Csakhogy része ennek a planétának, és dolgom van velük. Ezt el kellett fogadnom.

Fogalmam sincs, mennyi időt szánok majd a blogra. Lehet, hogy ez volt az első és egyben utolsó bejegyzésem is. Talán több morzsát is hagyok magamból, ki tudja? De velem tarthatsz, amíg az utat látod, bátran lépsz előre, nem igaz?